Március 21. - A faji megkülönböztetés elleni küzdelem világnapja

Az ENSZ Közgyűlése 1966-ban nyilvánította március 21-ét az antirasszizmus nemzetközi napjává, hat évvel a dél-afrikai fekete lakosság ellen elkövetett mészárlás után.

A Dél-afrikai Köztársaság mindenkori kormányai már az 19. végétől életbe léptettek az ország fekete lakosságának mozgását akadályozó törvényeket: ezek a jogszabályok megtiltották például a feketék városokba költözését, erősítették a faji szegregációt, nem mellesleg kitűnő ürügyként szolgáltak arra, hogy az ellenük vétkező polgárokat hatósági eljárás alá vessék. A törvényeket 1959-60 során a nőkre is kiterjesztették, így a hatalom kezében végleg erős fegyverré váltak a politikai ellenfelek ellehetetlenítésére.

Az 1912-ben alapított, a fekete és kevert népesség számára szavazati jogokért és az apartheid ellen harcoló Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) 1960. március 31-re nagyszabású tüntetést szervezett a szigorodó törvények ellen, ám a belőle alig egy évvel korábban kivált Pánafrikai Kongresszus (PAC) tíz nappal korábbra tűzte ki saját tiltakozását, mondván, az AFC-é nem fogja elérni a céljait.

Március 21-én 5-10 ezer ember gyűlt össze a Johannesburgtól délre található Sharpeville városkájának rendőrőrse előtt, provokálva letartóztatásukat azért, mert nem vitték magukkal a törvény által előírt útlevelüket. Noha több civil is csatlakozott a tüntetéshez, a PAC ráerősített a tömeg növelésére azzal, hogy elvágta a városba vezető telefonvonalakat, szórólapokkal a munkanap kihagyására buzdított.

Délelőtt 10 óra környékén a hangulat tetőfokára hágott, a jelenlévő tiltakozók száma pedig megduplázódott – az egyenlőbb jogokat követelők néhány tucatnyi fegyveres rendőrrel néztek farkasszemet, ekkor azonban még nem fajult tetlegességig a szembenállás. A hatóságok vadászgépeket küldtek a tüntetők fölé azzal a céllal, hogy jelenlétük szétszóródásra kényszerítheti az embereket, de a próbálkozás hatástalannak bizonyult. Amikor viszont a rendőrök le akarták tartóztatni a tüntetők egyikét, a tömeg előrenyomult – ekkor lőttek először az emberekre.

A Shrapeville-ben történtek a Nelson Mandela életét feldolgozó 2013-as, Long Walk to Freedom című filmben.


A mészárlásnak hivatalos adatok szerint 69 áldozata volt (közöttük nyolc nő és tíz gyerek), 180-an megsérültek – a menekülés közben hátba lőttek közül többen egész életükre lebénultak. A szolgálatban lévő rendőrparancsnok állítása szerint nem adott engedélyt a tüzelésre, így az vált a mészárlás legelterjedtebb kiindulópontjává, hogy a rendőrök félelmükben lőttek a tüntetőkre – élénken emlékezve a két hónappal korábban történtekre, amikor a durbani Cato Manorban néhány lázadó négy fehér és öt fekete rendőrt gyilkolt és csonkított meg.

Az események az egész országban felrázták a közhangulatot, a kormány március 30-án szükségállapotot hirdetett, több mint 18 ezer embert letartóztatva – Dél-Afrika azonban kezdett nemzetközileg a peremre szorulni. A kabinet betiltotta az ANC és a PAC működését, melyek a passzív helyett a fegyveres ellenállás útját választották, csaknem 30 évre meghatározva a fekete és a fehér közösség kapcsolatát, egészen Nelson Mandela 1990-es börtönből való szabadulásáig, és 1994-es elnökké választásáig.

A történtek után az Egyesült Nemzetek Szervezete határozatban ítélte el Sharpeville-t és a mészárlás utáni eseményeket, 1961-ben pedig az ország kilépett a brit domíniumokat tömörítő Nemzetközösségből. Az ENSZ 1966-ban a mészárlás napját, március 21-ét a faji megkülönböztetés elleni küzdelem nemzetközi napjává nyilvánította, Dél-Afrikában pedig 1994 óta az Emberi Jogok Napjaként és állami munkaszüneti napként ünneplik azt.

Magyarországon 1990 óta tartanak megemlékezéseket az emléknap alkalmából, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége pedig 2001 óta ezen a napon osztja ki minden évben a zsidó származása miatt 1944-ben munkaszolgálatra hurcolt Radnóti Miklós nevét viselő antirasszista díjat.

Az ENSZ minden évben egy külön témának szenteli a napon tartott megemlékezéseket: a szervezet 2019-ben a nacionalista populizmus térnyerésével és az extrém felsőbbrendűségi tanokat hirdető ideológiákkal szembeni ellenállásra, és azok jelentőségének enyhítésére szólította fel a világot.