Káli-Horváth Kálmán: Vers vagyok (a szerző felolvasásában)

A költészet napján cigány költők verseiből adunk közre válogatást.

Káli-Horváth Kálmán
Vers vagyok

A verseimben magamból dolgozom. 
Azokban létem élve boncolom.
Porciózom nektek tüdőm és vesém.
Betört szám igét hint. Szentbeszéd.
Ha akarod, hidd el s megmaradsz.
Én is hiszek annak, aki ad
testet gondolatnak, hangot a szavaknak,
tartó erőt oszlopnak, falaknak.
A szó vakmerő, cselekvő.
Nem halott.
Isten titka benne felragyog.
Egyed, igyad, vigyed!
Jusson másnak is.
Ne magadnak csinálj szent mozit!
Színek kavarognak,
kék, zöld, lila, sárga.
Elfeledett szó szökik a számba.
Kimondanám.
Fogam törött, ínyem bedagadt.
Szívem nyelte titkom. Benn ragadt.
Jaj, de hogyan lesz versemnek így vége?
Nézek kérdve kérőn Isten napszemébe!
Krisztusfájón, búsmegváltón
bennem zokog minden.
Keserű az ízem.
Jaj, de mégis belém falnak.
Megrágják a szívem.
Három napig poklot járok,
mert itt Isten nincsen.
Elfeledett álmot látok.
Szavam elhal. Néma.
Megteremtem teremtőmet.
Együtt leszünk még ma.
Él a versem, Isten bennem.
Én halott vagyok.
Barátaim ne sírjatok.
Versként feltámadok.